Ma reggel (is) kissé megcsúszva siettem a villamosra. Ha nem érem el a 8.12-s vilit ott nálam, akkor lőttek a feles vonatnak és nem érek be 9-re.
Na ma volt egy kb 250 méteres futásom. Már épp feladni készültem, mert reménytelennek tűnt a helyzet, mikor is láttam, amint egy idős néni, aki leszállt itt, de 3 méterről visszafordult sietve, hogy megnyomja nekem az ajtónyitó gombot. Egy Merci-t kilihegtem neki mosolyogva. Hihetetlen!
