beszámoló
Nos most már illene pár sort írnom a 4 napos párizsi utamról. Ami a lényeg, hogy sikerült pihennem leginkább lelkileg, szellemileg a pörgős munkanapok után. Sőt úgy érzem, hogy azóta kevesebbet is aggódom a munkahelyen. Tényleg feltöltődtem, sosem értettem ez a kifejezést, de van benne valami.
A TGV nagyon kényelmes volt és itt nem az ülésre gondolok. Egyszerűen kimentem reggel hatra a genfi állomásra és 10 előtt nem sokkal már Párizsban voltam, 3 óra 20 perc volt az út és egy percet sem késtünk.
A Gare de Lyonra érkeztem, ami kétszer akkora mint a Keleti pu. Mivel direkt a közelben kerestem szállást, hamar elindulhattam a városba nézelődni, vásárolni. A lakás megérne egy külön bejegyzést, de maradjunk annyiban, hogy az én kicsi lyuknyi lakásom Pesten még a felújítás előtt is egy palota volt ehhez képest. Mindegy, arra a 3 éjszakára jó volt, a csaj pedig kedves volt, de nem is zavartuk egymás köreit.
Mivel direkt nem volt tervem, hogy mit szeretnék megnézni, így csak sodródtam. Ami biztos pont volt, hogy szeretnék elmenni az Other Stories nevű ruhaboltba és meglátogatni 2 kolléganőt egy-egy Cartier butikban. Első nap el is mentem a svéd lánc butikjába, ahol vásárolgattam rendesen. Vettem csizmát, cipőt, ruhát, felsőket, bizsut. Egyrészt itt nincs ilyen bolt (amúgy tavaly Koppenhágában találtam rá véletlenül), másrészt itt a cipők horrorisztikus áron vannak, harmadrészt, mert megérdemlem. Első nap már kicsit beugrottam a diadalívnél lévő cartier-ba, a csajszi körbevitt, kaptam kávét, útravalónak egy kis üveg vizet, bemutatott a kollégáknak és kaptam egy belépőt a Grand Palais-ben lévő Biennale des Anthiquaires-ra, ahol a mi cégünk, cégeink vagy márkáink is felvonultak egy-egy pavilonnal.
A belépő maga megér egy misét
a francia elnök meghív, engem?!
Kár, hogy a bejáratnál elvették tőlem. Ez a kiállítás tele volt ékszer cégekkel, mindenféle galériával, bútorokkal, festményekkel réges-régi kínai szobrokkal, porcelánokkal. Nos, láttam bazi nagy gyémántokat, smaragdokat meg sok olyat amit nem ismertem fel. Ezek a high jewelry, azaz magyarul az elképzelhetetlenül drága ékszerek. Mivel második nap is meglátogattam a kolléganőt a Cartier-ban, ahol szintén láttam pár ékszert (itt már árakkal is), valamint órákat (a legolcsóbb 2000 EUR), egy időre elegem lett a csillogó cuccokból. Nekem jó a bizsu is, erre jutottam a végén. Azt mondom, hogy még ha meg is engedhetném magamnak, és hát őszintén, egy legolcsóbb 2000 eurós órát meg bírnék venni, ha nagyon akarnék, de nem viselném el a karomon. Folyton retteghetnék, hogy a villamoson ki fog lecsapni, hogy lelopja rólam. Arról nem is beszélve, hogy nem tetszik. Maradok Fossil hívő, 100 euró és ketyeg így is.
Csütörtökön az egyik leányzóval ebédeltem, szombaton a másikkal. Nagyon kedvesek, barátságosak. Az egyik felajánlotta, hogy ha legközelebb megyek, majd aludhatok az ő lakásában, addig ő átmegy a szüleihez. A másik pedig azt mondta, hogy elmegyünk esti haccacáréra.
Ezen kívül tényleg nem sok mindent csináltam, csak mászkáltam, de azt nagyon sokat. Amikor pisilnem kellett, akkor beültem vagy kiültem egy kávézóba, étterembe. Volt ahol csak egy éclairet ettem és ittam hozzá egy monacot (epres szörpis sör, most tanultam meg, hogy ezek így hívják) de volt ahol rendesen megebédeltem, vagy vacsoráztam.
Egyik este belekeveredtem egy rohamrendőrök által szétvert techno buliba is, amikor is a Bastille-nál sétáltam hazafelé.
Furcsa mód minden nap volt olyan, hogy valaki tőlem kérdezte, hogy ez-az merre van, majd amikor közöltem hogy nem beszélek jól franciául, akkor meglepődve mondták, hogy azt hitték helyi vagyok, parisienne :)
Turistáskodni egyedül jó is meg nem is. Egyrészt nem kell senkivel egyeztetni, beszélgetni, vitatkozni, másrészt pedig nincs kivel egyeztetni, beszélgetni, vitatkozni. Ilyenkor születnek a legjobb képek az ember cipőjéről például.
mert hát a szelfit nem a 160 cm alattiaknak találták ki:
Az ázsiaiak ide járnak fotózkodni, nem ezt az egy párt láttam a hétvége során:
Na és akkor természetesen voltam a toronynál is, mert megunhatatlan látvány. Egy párocska megkért, hogy fotózzam le őket, cserébe ők engem, a szokásos.
Persze csak a torony teteje (majdnem) és az én lábam maradt le. Igaz, hogy rajtam kívül mindenkinek eszébe jutott, hogy felálljon arra a szarra:
Na de a második kép jobb lett,sőt én még a többi hülyét is levágtam róla. Remélem észreveszitek az új trendet a csini ruha tiszacipővelt. Otthon maradt a lapos balerinacipőm, így aztán muszáj volt vennem ott újakat :)
Művészkedtem is, haha:
Nem készítettem sok képet, de még mindig bírnék ide beilleszteni néhányat, de mára befejezem. Következő alkalommal elmesélem megpróbáltatásaimat egy 23 kg dobozzal és a 350 méteres távolsággal a postától a lakásig.
Ui.: Genf továbbra is gyönyörű
