nem baj, van másik! Ja. hogy az se jó....pffff
Reggel félig vizes hajjal mentem munkába, mert a hajszárító bemondta az unalmast. Van egy másik, az kicsi, utazáshoz pont jó. No de az még Párizsban darabokra hullott. Mondjuk mindkettő elég régi volt, megtették, amit eddig megtehettek.
Mondtam is kollégáknak, hogy ebéd utáni séta a Fustba vezet (elektronikai üzletlánc). Ezt én eddig fusztnak, vagy franciásan próbálkozva füsztnek ejtettem, de Robert ebéd után hangosan felkiáltott, hogy irány a faszt. Hát jót röhögtem. Persze ők nem tudták, hogy min.
A probléma megoldva, lehet hajat szárítgatni. Nagyon menő a gép, mert mint a porszívókban, úgy ebben is vissza lehet nyomni, tekerni egy gombnyomással a kábelt.
Hazafelé viszont ezt láttam a járdán (úgy látszik, csak a mi házunkban gyűlik a szemét rendetlenül):
Bútorok, bútorlapok élére pakolva, minden a legnagyobb rendben. Nem jártam utána, de azt hiszem itt bizonyos napokon (kerületenként, városrészenként változó időpontokon) ki lehet rakni a lomot, nagyobb méretű bútorokat, egyéb szemetet. Teljesen mint otthon a lomtalanítás, csak itt talán nem egyszer van egy évben. Most már ideje lenne megismernem a szabályokat, de mentségemre szolgáljon, hogy még csak 4 hónapja vagyok itt.
Egy hónapig volt itt egy cirkusz, hatalmas személyzettel és területtel. Elfoglalták szinte az egész Plainpalais-t, ami itt a legnagyobb tér. Kb. mint a Szabadság tér Pesten. Egyik este arra sétálva szerencsém volt végignézni az elefántok fürdetését. Láttam a lámákat is, pónikat, de sajnos a többi állat a kocsikban vagy kis sátrakban voltak. Pedig megnéztem volna egy tigrist is :)
Pár hete elmentem sétálni egy gyönyörű napsütéses napon, hogy megkeressem a Jonction vasúti hídját. Ez az a része a városnak, ahol a két folyó csatlakozik. Az Arve a hegyekből jön ezért teljesen iszapos, zavaros, a másik a Rhone ami meg a tóból jön és gyönyörű tiszta, kék (ez ilyen furfangos fajta, hogy átfolyik a Genfi-tón). Tök véletlenül elsőre megtaláltam a séta útvonalat, ami egy dombra megy fel, csupa erdő. Követtem a bringásokat, gyalogosokat és találtam egy nagyon bájos éttermet. Mivel éhes voltam, leültem, de valahogy nagyon nehezen vettek észre, pedig nem volt tele. Előtte már végigjárta, a bolhapiacot a városban, így fáradt is voltam és éhes is, ezért eltekintettem a nyavajgástól és türelmesen megvártam a pincért. A kaja felejthető, de a bor jó volt. A hídon jó darabig ácsorogtam, olyan lenyűgöző látvány, teljesen olyan mint a képen, semmi trükk és photoshop.
A távolban kicsit látszik a Jet d'Eau:
Ennél a képnél nagyon rettegtem, hogy beleejtem a telefont a vízbe:
Ezen kívül még annyi történt, hogy szombaton mehettem a postára átvenni a csomagot amit internetről rendeltem. Egy konyhai robotgépről van szó, ami főzni is tud indukciós lapja végett. Aki akarja nézzen utána, Kenwood cooking chef. Életem első robotgépe, mondjuk az eszemmel ha gondolkodtam volna, akkor tudom, hogy ez nem egy kicsi gép, de még az sem vezetett erre a következtetésre, hogy a rendelésben ott figyelt, hogy 23 kiló. Nos, én 55 vagyok és 159 cm. Postán mondták, hogy kicsit nehéz, nem baj? Nagy arccal mondtam, dehogy, hisz itt lakom az utca másik végén (350 m). Utólag megtudtam, hogy ők felajánlhatták volna, hogy kölcsönadnak egy kiskocsit. Mindegy, most már tudom, legközelebb kérem majd.
Kezdjük azzal, hogy éppen felépültem a két napos izomlázamból a szerdai kondizás után (thanks eduardo!) Alig tudtam átfogni a dobozt, egyik kézzel alul, másikkal valahogy felül az egyik élét fogtam. Eleinte 30-50 métert vittem, majd pihetnetem. Sajnos túlöltöztem és melegem is lett, emiatt be is fulladtam, de persze ventolin nem volt nálam. Lehet kicsit a belső pániktól is fulladtam, passz. A lényeg, hogy a felénél járva már csak 5 métert bírtam, remegett kezem lábam. Ekkor bevillant, hogy otthon figyel a szekrényben egy ikeás troli vagy micsoda, ami pont az ilyen dobozok szállításának megkönnyítésére van. Hát nem dicsértem magam. Nagyon nem törtem össze, gondoltam nem baj, ha 2 órán át tart, akkor annyi lesz. Közben elment mellettem egy vidám srác, egyik kezében ital, a másikban a croissant, még oda is bökött egy bonjourt mosolyogva. Jó, kívülállóként én is mosolyogtam volna egy ilyen hülye pici lányon meg a nagy dobozán. Aztán a következő 5 méter után, le tudtam tenni egy asztalra, egy akkor épp zárva lévő étterem kinti asztalára. Mellette van egy joga vagy yoga bolt, annak a tulajdonosa, egy szőke nő kérdezte meg, hogy segíthet e. Először azt mondta, van egy bringája, arra rátéve elgurítjuk, csak bezárja a boltot (persze angolul, miután ellihegtem, hogy nem beszélem jól a franciát). De mikor mondtam, hogy 3 házzal arrébb lakom, akkor fogtuk két oldalról és pár perc alatt ott is voltunk a liftnél. Persze egyszer megálltunk, mert én már úgy sem bírtam nagyon. Majd meghálálom egy tálca sütivel egyik hétvégén.
Most hétvégén viszont Németországba megyek, meglátogatom a bátyámat és kis családját.
Még valami. Ma Versoix-ban leszólított egy bácsi, amint a vonat felé igyekeztem, kezében papírok. Gondoltam szórólapozó, velük kedves vagyok néha és elveszem amit adnak. Viszont ő beszélt is, mutatva a lapot, amin nem értettem mi van, mondtam is neki, hogy nem beszélek franciául. Persze ezt azért franciául mondom ám, sőt a továbbiakban mikor kérdezte, hogy akkor italiano, mondom non, anglais. Na ekkor a mappában kutakodva elővett egy kisebb újságot, akkor láttam meg rajta jézus urunkat vagy mózest (bocs, keverem ezeket a mesealakokat) és röngtön mondtam franciásan tökéletesen hogy, non non non, merci, bon journee :))
Szerencsére nem volt nyomulós és elfogadta egy pillanat alatt.
