Zsönev

Annak ellenére, hogy laza hetem van a munkahelyen (hétfő, kedd szabin, a csapat nagy része megint Japánban), nagyon örültem a pénteknek.

Mivel Japánban lévők körülbelül 2-kor kiléptek, a maradék kolléga meg elszállingózott 4-ig szépen lasan, így úgy döntöttem, hogy hazamegyek a fél 5-ös vonattal. Igaz kinéztem egy programot (a Nagy kékséget vetítették az ideiglenes szabadtéri moziban), de Robert ekkor előállt az ötlettel, hogy menjünk sörözni, vagy hozzájuk, vagy valahova. Nekem ugye nem kell kérvényt benyújtani :) Sör, naná, hiszen a hosszú monszun időszakban épp a tegnapi nap volt egy kissé forró és száraz idő. Persze utólag jó döntés volt nem a mozit választani, mert az eső csak visszatért a vetítés idejére. 

Szóval Robert felhívta a feleségét, hogy akkor jön a kolléganő is, ugye nem baj. Felesége mexikói, de ezt már említettem, viszont most itt vannak a rokonok is, apja, anyja, meg tesó és unokatesó. Latinék Nyonban sétálgattak (kivéve tesó és unokatesó, mert ők Párizst látogatták meg), szóval megbeszéltük, hogy körülbelül egyszerre érjünk a lakásba. Mi ketten már az állomáson akartunk sört venni, de a vonatot így lekéstük volna. Miesben leszálltunk (ott találtak ők lakást és 1 hete beköltöztek), mondta otthon van sör, no problem. Na de olyan nagyon meleg volt, hogy módosítottuk az útvonalat és betértünk a tóparti sörözőbe.

Igazi, jófajta kockás-terítős étterem. 7,80 volt a két kicsi sör :)

A képen a srác, aki egyedül ül, az Robert