Zsönev

nos, csak rinyálnom kellett a magyar beszéd hiányáról, ugyanis az utamba került egy holnapi sörözés program a genfi magyaroknak. Nem tudtam a facebook oldal létezéséről, de hála Gilda blogjának, meg hát neki, megtudtam. 

El is megyek!

Ja és nagy nap ez a mai. Bekapcsolták a fűtést!

Haza kellett jönnöm 4-re, mert a legfelső szinten lakóknak be kellett engedni egy szerelőt, hogy légtelenítse a rendszert. Elég furcsa módszer, pláne ha minden évben eljátsszuk ezt.

Mindegy, a lényeg, hogy nem kell 2 paplannal és egy pléddel takaróznom éjszaka. ááááááááááh

Még egy vicces dolog. Ha jól értettem a szerelő pasi hoz nekem reggel croissant és még kávézni is elhívott. Annyira hülye vagyok, hogy nem mondta nemet. Bárcsak jobban érteném a franciát. Ki tudja mit mondott még :D

Ja és egy érdekesség. Rendeltem egy vasalót és 1-2 plusz dolgot a konyhai géphez (szeletelőt, megy egy műanyag tálat). Már vártam, hogy mikor kell megint cipekednem a postáról. Hát, ma hazaértem és a két doboz ott állt az ajtóm előtt.

Másik bizalmi dolog, ami épp most történt, hogy a pincémet ki kellett nyitnom, hogy csöveket vezessenek át rajta a lenti átalakítások miatt. Megbeszéltük a conciergel (gondnok?), hogy nyitva hagyom és majd szól, hogy mikor zárhatom be. Gondoltam a mosószerek, meg a felfújható pótágy nem tetszik meg senkinek sem ez idő alatt. Most kopogott épp, pár óra elteltével, hogy bezárhatom, de ha tudnék neki adni egy másik kulcsot az jobb lenne, mert lehet, hogy a héten még szükség lesz rá. Nos, odaadtam egy pótkulcsot, de a történetben az a szép, hogy ugyanaz a kulcs nyitja a lakásajtómat is :)

Kezdek svájciasodni, hogy így megbízok benne. Mondjuk ő is itt lakik, ha jól értettem. Majd rakok egy gyufaszálat az ajtóm tetejére...

Tegnap mesélte Robert, hogy hétvégén átmentek a francia oldalra bevásárolni. Vettek sok dolgot, alapvető konyhai dolgokat, borokat, vizet stb. Noah a kisfiuk szokott ilyenkor segíteni, sokszor észrevétlenül betesz ezt-azt a kosárba. Otthon pakoltak ki a szatyrokból, mikor is előkerült egy fűszer, amit ő választott. Na milyen fűszer volt? Magyar őrölt paprika :) A felesége meg is jegyezte, hogy ez egy jel, hogy most már meg kell őket hívnom egy gulyásra.

Vasárnap megcsináltam életem első pogácsáját az új masinámmal. Mondjuk a gépnek sok köze nem volt hozzá, mert ezt még kézzel is össze tudtam volna keverni. Túrós pogácsa, a frissen beszerzett túróból, amit a Sputnik nevű orosz boltban vettem itt Genfben. Nagyon finom lett, akkor frissen melegen volt a tökély. Persze jó nagy adag, így bevittem az irodába. Mindenkinek úgy adtam elő, hogy tipikus magyar süti, egyétek. Robert járt jól mellettem, egész nap eheti. Elsőre furcsálta, hogy savanykás az íze. Mindenkinek ízlik, plusz még aki eddig nem tudta, az most megtudta, hogy magyar vagyok. Mondom, így reklámozom. Nem tudom mennyire az, de a túrós mivolta mindenesetre Európa ezen felén ismeretlen.

Van egy ausztrál nő, aki már vagy négyszer bemutatkozott. Mindig elfelejt engem, elég szórakozott nő (vagy ennyire felszínes, ami itt elég gyakori). Most ő is megkóstolta és meglepődött, hogy magyar vagyok :) Pedig emlékszem, egy másik beszélgetésünkre, amikor azt mondta, hogy Magyarország?, az egy nagyon hideg ország igaz? Aztán meglepődött, hogy Genf, és Svájc egy vonalban van velünk. Mondjuk sokan mondják ezt elsőre, hogy húúú ott hideg telek vannak nem? mintha szibéria lenne

Eddigi érdekes dolgokat hallottam, hogy kinek mi a benyomása rólunk. Persze a felét már el is felejtettem. 

Egyszer egy sörözéskor mondtak jókat rólunk (magyar nőkről) Robert és az indiai srác. Sandeep együtt dolgozott egy projekten sok magyarral, azaz, azt mondta, hogy volt 15 lány és egy srác. Robert volt felesége félig magyar, de járt Budapesten is fiatalon. Szóval szerintük szépe a magyar nők, annak ellenére mondták ezt, hogy nem tudták, hogy fél Magyarországon az a nézet járja, hogy a magyar nők a legszebbek a világon. Olyanokat mondtak, hogy csinosak, figyelnek a külsejükre és mindig sminkelnek. Meg, hogy nyugaton egy nő akkor nő, ha szép hosszú haja van, de a magyarokon azt vették észre, hogy a rövid haj a divatosabb és így is gyönyörűek. Ezeket ők mondták, nem én, szóval nem kell fennakadni, vagy vitatkozni.

Volt egy kis ideig nálunk egy francia fiú diákmunkán, egy svájci egyetemről. Egyszer azzal állt elő nekem, hogy nem tudja hol van Magyarország, mert ők nem tanultak földrajzot és történelemórán is csak a franciát vették. Elmeséltem a főnök csajnak, aki dél francia, hát ő teljesen kiakadt ezen. Mondta, hogy baromság és naná hogy tanultak Magyarországról, sőt többet tud róla, mint mondjuk Romániáról. Főképp 56 miatt tanultak rólunk. 

Megmondom őszintén, nem sok magyar dolog hiányzik. Akik ismernek, tudják, hogy sosem rajongtam a gulyásért, a pogácsáért vagy, hogy a paprikás krumpli egyenesen tiltólistás nálam. Otthon sem volt mindig a hűtőben túrórudi. A tejfölt szeretem, de eddig nem hiányzott. Sok dolgot lehet itt is kapni, pick szalámit láttam már reklámújságban, TV paprikát a Lidlben, vagy tejfölt, túrót az orosz boltban, Tokajit a Coopban. Láttam már fejes salátát, jófajta oldalast, vagy mostanában szemezgetek egy velőnek látszó hústermékkel. 

Hogy mégis mi hiányzik? a Társaság :) Elmenni egy kocsmába Pesten a barátokkal. Jókat vitatkozni a politikán. Meccset nézni a haverokkal, olyanokkal akik nem csak Puskást ismerik. Csak úgy sétálni a napsütésben a Duna-parton. Egyáltalán magyarul beszélgetni :) Sokszor elkap az érzés, hogy úgy mondanám a magamét magyarul, még ha nem is értik, de aztán hamar elmúlik. Mondjuk napi szinten megy a káromkodás, még sosem kérdezték meg, mit is mondok, amikor a szoftverekkel vitatkozok magamban. Vagy amikor kiszalad egy anyádpicsája...na olyankor mindig jókedvre derülök, mert rájövök, hogy itt nem kell disztingválnom legalább. Volt olyan magyar munkahely ahol szóltak emiatt. Itt még mindig azt hiszik, hogy egy rendes, jól nevelt, mosolygós kislány vagyok :)

...sokan jelezték, hogy nem lehet kommentelni. Nem tudom miért nem, megnéztem már százszor a beállításokat, minden nyitott, engedélyezett...

kísérleti jelleggel új, egyfajta magam szórakoztatására elindítok egy sorozatot a blog keretein belül. Nincs semmi fix terv, lehet, hogy ez az első és utolsó ilyen bejegyzés.

ősrégi kedvenc, most hallottam a CSI New Yorkban

töttörörö töttörörö padampam padampam

nem baj, van másik! Ja. hogy az se jó....pffff

Reggel félig vizes hajjal mentem munkába, mert a hajszárító bemondta az unalmast. Van egy másik, az kicsi, utazáshoz pont jó. No de az még Párizsban darabokra hullott. Mondjuk mindkettő elég régi volt, megtették, amit eddig megtehettek.

Mondtam is kollégáknak, hogy ebéd utáni séta a Fustba vezet (elektronikai üzletlánc). Ezt én eddig fusztnak, vagy franciásan próbálkozva füsztnek ejtettem, de Robert ebéd után hangosan felkiáltott, hogy irány a faszt. Hát jót röhögtem. Persze ők nem tudták, hogy min.

A probléma megoldva, lehet hajat szárítgatni. Nagyon menő a gép, mert mint a porszívókban, úgy ebben is vissza lehet nyomni, tekerni egy gombnyomással a kábelt. 

Hazafelé viszont ezt láttam a járdán (úgy látszik, csak a mi házunkban gyűlik a szemét rendetlenül):

Bútorok, bútorlapok élére pakolva, minden a legnagyobb rendben. Nem jártam utána, de azt hiszem itt bizonyos napokon (kerületenként, városrészenként változó időpontokon) ki lehet rakni a lomot, nagyobb méretű bútorokat, egyéb szemetet. Teljesen mint otthon a lomtalanítás, csak itt talán nem egyszer van egy évben. Most már ideje lenne megismernem a szabályokat, de mentségemre szolgáljon, hogy még csak 4 hónapja vagyok itt. 

beszámoló

Nos most már illene pár sort írnom a 4 napos párizsi utamról. Ami a lényeg, hogy sikerült pihennem leginkább lelkileg, szellemileg a pörgős munkanapok után. Sőt úgy érzem, hogy azóta kevesebbet is aggódom a munkahelyen. Tényleg feltöltődtem, sosem értettem ez a kifejezést, de van benne valami. 

A TGV nagyon kényelmes volt és itt nem az ülésre gondolok. Egyszerűen kimentem reggel hatra a genfi állomásra és 10 előtt nem sokkal már Párizsban voltam, 3 óra 20 perc volt az út és egy percet sem késtünk. 

A Gare de Lyonra érkeztem, ami kétszer akkora mint a Keleti pu. Mivel direkt a közelben kerestem szállást, hamar elindulhattam a városba nézelődni, vásárolni. A lakás megérne egy külön bejegyzést, de maradjunk annyiban, hogy az én kicsi lyuknyi lakásom Pesten még a felújítás előtt is egy palota volt ehhez képest. Mindegy, arra a 3 éjszakára jó volt, a csaj pedig kedves volt, de nem is zavartuk egymás köreit.

Mivel direkt nem volt tervem, hogy mit szeretnék megnézni, így csak sodródtam. Ami biztos pont volt, hogy szeretnék elmenni az Other Stories nevű ruhaboltba és meglátogatni 2 kolléganőt egy-egy Cartier butikban. Első nap el is mentem a svéd lánc butikjába, ahol vásárolgattam rendesen. Vettem csizmát, cipőt, ruhát, felsőket, bizsut. Egyrészt itt nincs ilyen bolt (amúgy tavaly Koppenhágában találtam rá véletlenül), másrészt itt a cipők horrorisztikus áron vannak, harmadrészt, mert megérdemlem. Első nap már kicsit beugrottam a diadalívnél lévő cartier-ba, a csajszi körbevitt, kaptam kávét, útravalónak egy kis üveg vizet, bemutatott a kollégáknak és kaptam egy belépőt a Grand Palais-ben lévő Biennale des Anthiquaires-ra, ahol a mi cégünk, cégeink vagy márkáink is felvonultak egy-egy pavilonnal. 

Ma reggel (is) kissé megcsúszva siettem a villamosra. Ha nem érem el a 8.12-s vilit ott nálam, akkor lőttek a feles vonatnak és nem érek be 9-re. 

Na ma volt egy kb 250 méteres futásom. Már épp feladni készültem, mert reménytelennek tűnt a helyzet, mikor is láttam, amint egy idős néni, aki leszállt itt, de 3 méterről visszafordult sietve, hogy megnyomja nekem az ajtónyitó gombot. Egy Merci-t kilihegtem neki mosolyogva. Hihetetlen!

Hétfőn elmentem és beiratkoztam abba a fittness klubba, amivel a cégemmel van kedvezményes ára. Azt most hagyjuk, hogy itt Svájcban, azon belül is Genfben milyen is az az kedvezményes ár. Mondjuk úgy, hogy erősen ösztönözve vagyok, hogy rendszeresen járjak, ha már ennyit fizetek havonta majd. 

Viszont ma hazaértem és kaptam egy sms-t, ami így kezdődik:

Szia Edward vagyok a személyi edződ....

Aztán végül is azért keresett, hogy időpontot egyeztessünk, amikor is körbevezet a teremben és megkezdjük az edzésemet :)

Alig várom!

Holnap viszont irány Párizs!

Lejárt a 3 hónap, holnap lesz egy beszélgetés a HR-s nővel. Ő volt az interjún is márciusban. Küldtek egy kérdőívet franciául (!), hogy a megbeszélés előtt még töltsem ki angolul és küldjem el. Annyira nem idegesítő, mert ennél a cégnél nagyon ritkán találkozunk a HR-s baromságokkal. Ezt ki lehet bírni. Épp ma gondoltam arra, hogy a legutóbbi magyar multis tapasztalatomhoz képest itt meglehetősen békén hagynak minket az ilyen-olyan tréningekkel, kiértékelésekkel meg mindenféle hülyeségekkel. 

Nem nagyon jelentkeztem, mert el vagyok fáradva, meg rám tört az antiszociságom. Ma Robert mondta is hogy menjek emberek közé, hogy lesz pénteken például egy buli a strandon, ilyen össznépi genfi nyárbúcsúztató. Persze ők nem jönnek mert megy a családjával Hollandiába 1 hétre. 

Mert amúgy az olyan egyszerű, hogy tök egyedül elmegy az ember lánya egy ilyen helyre. Hát nem tudom még. Pláne a múlt szombati élményeim után, pedig akkor csak itt, a Plainpalas téren sétáltam, de sorra jöttek az afrikaiak és leszólítottak. Valamelyik csak motyogok, hogy bonsoir madam, valamelyik meg csak kérdezte hogy bien-bien, és volt amelyik jött mellettem és ezerrel nyomta a szöveget. Kicsit ijesztő volt, mert nem értettem mit akarnak, megkérdezni meg nem akartam. Valószínűleg volt náluk valami, amiről azt gondolták, hogy én megvenném. Hát tévedtek. 

Amúgy rendszeresen jönnek a kéregetők is a villamosmegállóban vagy a villamoson. 

Ja villamos! Abból is látszik, hogy kissé fáradt vagyok, hogy mostanában rendszeresen vagy rosszra szállok fel vagy elfelejtek leszállni. 

Amúgy ez tetszik itt, hogy a buszok, villamosok, vonatok tiszták, pedig van itt is régebbi típus (villamos). Ami furcsa, hogy az emberek folyton leülnek rajta, még ha csak 1 megállót mennek is. Rendesen küzdenek, rohannak, hogy legyen hely, fiatalok, öregek, mindenki. Többnyire állok, mert csak pár megállót megyek. Viszont, ha látják, hogy valaki fut a villamosra, akkor a már rajta lévők közül valaki biztos megnyitja az ajtónyitó gombot, hogy annak aki fut ne kelljen már, na meg így több esélyt kap arra, hogy elérje. 

Ellenőrt még nem láttam, csak a vonaton. 

Jut eszembe, jövő héten csak 3 napot dolgozunk, mert lesz itt egy ünnep, Jeûne genevois, ami nagyon régi ünnepe a Genf kantonnak. Jó fejek, mert mindig csütörtökön van (az első szeptemberi vasárnapot követő csüörtökön) és a cégem még jobb fej, mert megkapjuk a pénteket. A legjobb fej viszont én vagyok, mert ezt a 4 napot Párizsban töltöm. A jut eszembe meg a vonatra vonatkozott (haha), mert mivel megyek Párizsba? Hát TGV-vel. 3 óra pár perc az út a genfi állomástól a Gare de Lyonig. Airbnb-n kerestem olcsó szobát, egy csajnál lakok majd, de tuti hogy a legrondább utcát sikerült megtalálnom, legalább is googlemapsen nézve. Majd készítek helyszíni fotókat, naná. Meg majd posztolok FB-n és instagramon meg az összes applikáción, majd meglássssátok.

Mákom volt, mert a múlt héten megint jött egy lány, most épp a champs elysées-i cartier butikból és ő is aranyos lány így összebarátkoztunk. Szóval őt is meglátogatom, meg a másik lányt is a rue de la paix-i butikban. Felajánlottak közös ebédet, meg esti éttermezést. Egy a baj, hogy a múltkori lány nevére nem emlékszem, mert bazi hosszú indiai neve van. A másik lány neve egyszerű mint a nyelvtan, L. Grammatico  :)

Amúgy nincs konkrét terv a 4 napra, csak sétálgatás, nézelődés és persze vásárolgatás. Elvégre ott minden olcsóbb mint itt, persze mert itt szinte a legdrágább minden. 

Annyi terv van, hogy nem megyek múzeumba meg eiffel toronyba se, viszont veszek kicsi üveg champagnet és vagy a pont des arts-on vagy csak valahol a Szajna partán ülök le iszogatni, eszegetni. 

Rohadtul várom már! A kedvenc városom és végre elérhető közelségben van. Na meg most annyi munka szakadt rám, hogy kell a pihenés, mert kezdek stresszelni is már. 

Az a baj, hogy ami munkát kaptam, ahhoz nem értek, csak tanulom épp. Amihez viszont értenék (SAP), az csak körülbelül 10 %-a munkámnak. Ma éreztem először, hogy kezdem megjegyezni, megtalálni a dolgokat a szervereken. Viszont mivel ez egy support munkakör, így általában olyan problémák jönnek, amit most azonnal de gyorsan a kuytauristenit kell megoldani. Na meg persze vannak a hisztisebb fajta emberek, akik kérnek segítséget, összetöröd magad, hogy megold hiszen azt írta, hogy nem tud eladni a butik, amikor viszont megoldod nekik, akkor 2 nap múlva válaszol talán. Na persze ha te kérsz, szarik válaszolni.

Viszont így javul a hivatalos angolom, meg a benyalós, meg a szépen kérős. 

Ezen kívül van egy másik munkám, ami egy projekthez kötődik. Sok kisebb-nagyobb projekt fut a cégnél, én egy olyat kaptam, hogy koordináljam, meg vezessek státusz meetinget. pffffff. Mondjuk ez sem nekem való, hogy meetingeket szervezzek, aztán a táblázat pontjait számon kérjem a felelősökön. Persze mindenkinek sok dolga van, meg aztán múlt héten ez a munka is csúcsosodott, szóval volt aki leszarta a meetingemet. Hát mi lett a következő feladatom? Küldjek lebaszó levelet az ipsének és annyiszor ahányszor nem jön el. Naná, hogy engem utált meg, de szerencsére csak 2-3 napig, aztán vagy szóltak neki, vagy rájött, hogy én csak a futár vagyok, a közvetítő. Most már mindegyik kedves velem, pedig még elő sem vettem a Wednesday nézésemet (Anyu, ez egy filmbeli karakter, egy kislány aki mindig morcos és kegyetlen - Adams family). Ja ez a megbeszélés naponta kétszer van :) Mára már ebbe is belejöttem. Viszont sokat dúdolok egy belga dalt: b+ b+ bbbb+++  

Szóval, most tényleg elhatároztam magam, hogy a feszültséget oldani el fogok járni konditerembe, mert ma már ott tartok, hogy kávé sem kell ahhoz hogy pörögjek. Meg amúgy sem árt a formálódás. És legalább emberek közé is megyek. Hogy ne csak duma legyen, ma el is indultam az egyikbe érdeklődni (amit a német főnök ajánlott és állítólag menő hely), de nem találtam meg :) Mert a bevásárló utcánál írja a google (telefonon néztem csak meg) de ott nem volt semmi. Így aztán hazajöttem, hogy majd itthon megnézem laptopon a pontos címet (naná, hogy elfelejtettem). 

Épp a vonaton ülök hazafelé tartva és két ötvenes magyar nő ül mellettem. Jó őket hallgatni :)

Bár az egyikük annak ellenére, hogy nem töri a magyart, be-beszúr egy-egy francia szót. Kicsit vicces a oh la, oh la la, oui és d'accord a villamos, böbe és a 8. kerület után,között.

Van abban valami romantikus, amikor hazaballagsz munka és bevásárlás után, lecuccolsz majd 8 körül lemész az alagsorba, hogy kimoss 2 adag ruhát. Többször is megjárod a -2. és a 6. emeletet a lifttel, mert leviszed a mosni valót de elfelejted a kártyát az automatahoz, felhozod a teregetni valót, a második adagért kétszer mész le, mert a gép szerint mutatott hátralevő idő kevesebb, mint a tényleges idő. Az alagsor amúgy is elég borzalmas, ha este egyedül tartózkodol ott, de úgy méginkább, hogy az udvaron épp egy mélygarázs építése zajlik es belátsz a sötét, hatalmas terembe, de persze csak az első két sor cölöpöt látod. Tiszta Mória csak kicsiben, de szerintem vannak orkok.

Bárcsak saját mosógépem lenne! 

A törpök élete nemcsak játék és mese